Az anyagi léthez kapcsolódó, és azt szimbolizáló szájnak a mozgásával, ajkainak szeretkező párrá alakulásával kezdődik. A két testet egy sírhantban egyesül, amit egy fényes kereszt olvaszt magába. A ravatalon fekvő test a kezével próbál megszabadulni a rászoruló lepeltől. Közben az ajtónyilás felől egy emberi alak közeledik és itt hirtelen a film megáll, és állóképbe merevedik.

Egy pillanatra, relativisztikus időzárójel következik, az állóképet absztrakt foltok masszája borítja be. Ezen a téren egy repülő halad keresztül, de megakad a képkeretnél, kereszté változik, de így sem sikerül továbbmenni. Mindez utalás arra, hogy az emberiség technikai, és hitbeli képességei nem képesek kitörni a véges állapotból, amibe beleszületett.

A „zárójel ideje” alatt egy titokzatos dolog történt, mert a kamrába belépő alak fellebbenti a fátylat, de a sír üres, nincs benne senki.

Az Ekhó 1992–1995 között számos nemzetközi fesztiválon szerepelt, többek között Montpellier-ben, Gentben, Odensében, Montecattiniben, Zágrábban és a Magyar Filmszemlén.