A filmnek klasszikus értelemben nincs cselekménye, egy folyamatot ábrázol a születéstől a halálig, bemutatva az ember életét befolyásoló hétköznapi eseményeket. A drámai, háborús cselekményeket is magába foglaló világból eljutunk egy elvontabb, transzcendens megoldásig.

Festményeimen a testek mozgását animálva, fázisról-fázisra festem meg. Közben fotókat készítek a festés folyamatáról és az így megfestett képek anyagából a fotók segítségével, animációs filmet készítek. A film egy fatalista koncepciót tükröz, mert a fázisok elő vannak rajzolva a vásznon, („Minden meg van írva!”) és festéskor teljesedik be a sorsuk. Festés során az egymásra rétegződő fázisoknál az utolsók mindig lefednek, törölnek az előttük levők képi információjából, ezzel szeretném kifejezni az idő múlásával egyre halványodó, vagy megsemmisülő emlékeket, emlékképeket.

Materia prima cím utalás a formák létrejöttének alapjára, a mindent magába foglalóra, az ősanyagra. Strukturálisan minden festmény egy filmes jelenet anyagát képezi, melyek láncszerűen kapcsolódnak egymásba, ezáltal felcserélhetők, sűríthetők, és „végtelenül” folytathatok új festmények anyagának felhasználásával. Munkám konceptuális, multimediális jelleget kap, mivel a festményeket, a filmmel, és az azt kísérő hanghatásokkal, zörejekkel együtt állítom ki, így egymás jelentését kitágítják, kölcsönösen értelmezik egymást.

A filmben szereplő képek ide kattintva tekinthetőek meg.