A film témája a fej érzékszerveinek hierarchiája a megismerésben. Az első jelenet a szájjal kezdődik, mert az kötődik legjobban a földi dolgokhoz, így a hierarchia alsó szintjén helyezkedik el. Még vonalrajzban jelenik meg a száj, és semleges fehér foltokként a táplálék. A következő jelenetben az orr, és a száj együttese már egy magasabb megismerési lépcsőfokot jelentenek. Itt már megjelennek a tónusok a formákon, jelezve a megismerés komplexebb jellegét.

A harmadik, egyben legmagasabb szint a szem, a látás megjelenése. A szem már színes egyedi formákat tud azonosítani, és így az öröm érzése látszik a teljessé vált arcon. Az utolsó jelenet azt sugallja, hogy mire az ember birtokába veszi a megismerés tapasztalatait, és igazán élni tudna vele, sajnos megöregszik. A film vége az elmúlásról szól. Egy Krisztusra emlékeztető arc jelenik meg, majd tűnik el, de utána felsejlenek, visszatükröződnek az arc negatív foltjai, mindez egy új metafizikus dimenziót sejtet.

A Szikra 1992–1995 között számos jelentős nemzetközi fesztiválon szerepelt, többek között a bilbaói rövidfilmfesztiválon Mikeldi da Plata díjat nyert, valamint jelen volt Krakkóban, Espinhóban, Montrealban, Zágrábban és a Magyar Filmszemlén.